A párizsi Pompidou központ eléggé megosztja a látogatók véleményét. Sokan egy gyárépülethez hasonlítják, sokakat pedig elkápráztat a high-tech építészet első és egyben leghíresebb épülete.

Régi vágyam volt, hogy egy párizsi út alkalmával felkeressen ezt az épületet, mert számomra a könyvekben lévő képek alapján nagyon is vonzó volt. Különösen ami az esti kivilágítást illeti! Odaérve azonban éreztem némi csalódást, de ez csak az én véleményem, mindenkinek látnia kell egyszer! Tehát, ha Párizsban jársz, a Rambuteau metrómegállónál kell leszállni, hogy megcsodálhasd az egyik legérdekesebb épületet.

A Pompidou központ teljes neve: Georges Pompidou Nemzeti Művészeti Kulturális Központ (Centre National d'Art et de culture Georges Pompidou). Mint neve is mutatja képtárak, kiállítások, könyvtárak és koncerttermek kaptak helyet benne, tehát egyfajta kulturális központ.

Látványa megosztja a véleményeket, a sok színes cső és vezeték az épület falain kívül kígyózik, sőt még a mozgólépcső is az épület falain kívül kapott helyet. A tervezők nem a világ legcsúnyább épülete címre pályáztak, csupán hangsúlyozni szerették volna és persze megmutatni a nagyvilágnak a csúcstechnológiai berendezéseket, a klímát, a fűtéscsöveket és a vízvezetékeket. Mivel minden egyes vezeték szemmel is követhető az épület falain, a szerelést nagyban megkönnyíti. Arról nem is beszélve, hogy a benti "hasznos" tér az építkezési módnak köszönhetően igen nagy.

Az akkori pályázatra összesen 49 ország 681 építésze küldte be tervét, melyből végül két ember került ki győztesen, Renzo Piano és Richard Rogers.  Az építkezés 1971-ben kezdődött meg az addig parlagon heverő területen és 1977-ben adták át a nagyközönség számára. A nem mindennapi épületnek naponta 45 ezer látogatója volt, ezzel a francia főváros új attrakciója népszerűbb lett, mint az Eiffel-torony.

A tervezők azonban nem tudták hiánytalanul megvalósítani elképzeléseiket. Az idő hiánya, a költségek és a tűzrendészeti előírások meggátolták őket a végső elsimításokban. Egy embereket szállító mozgó padlózatot állítottak volna még fel, de enélkül is a modern építészet mintaképe lett a központ.